Olvasmány Olaszországból

Mi marad belőlem, ha elveszítem az emlékeimet?

„Csak nőtt bennem a zavar az érkezésem óta. Kezdetben az volt a jó, hogy semmire, az égvilágon semmire sem emlékeztem. Most sem emlékeztem még  ugyan, de túl sokat tudtam meg már. Ki voltam én?” 

(Umberto Eco: Loana királynő titokzatos tüze)

Umberto Eco könyvei  – bár nem könnyű olvasmányok – mindig lenyűgöznek.

Ez a könyve pedig különösen varázslatos utazás. A főhős egy agyvérzés következtében nem emlékszik saját életére, sem családjára, sem életének meghatározó élményeire. Hogy ismét megtalálja önmagát, helyét a világban, visszatér gyermekkorának színhelyére, s az ott talált tárgyak és tájak segítségével próbálja felidézni azokat a hatásokat, amelyek által azzá vált, aki.

A keresés és az út számunkra is élvezetessé válik, megidéződnek irodalmi művek, a 20. század Olaszországának eseményei, zene, képregények, melyek saját emlékeinket is mozgósíthatják vagy közelebb vihetnek egy tovatűnő korhoz, melynek történései azonban még most is hatással lehetnek ránk. Végül nem kizárólag a történet hőse, de mi is elgondolkodhatunk életünk lehetőségein, értelmén, szembenézhetünk elmúlásával.

Érdemes időt szánni a lassú olvasásra, az említett dalok, zeneművek többsége megtalálható az interneten, és meghallgatásuk még inkább hozzájárul a regény különleges atmoszférájába való belépéshez.