Kortárs regény a közelmúltról

Nem is oly rég volt, ami ma már talán távolinak tűnik…

“Újra hátradőlök a székemmel, és arra gondolok, hogy rosszul tudtam, hogy az élet olyan bonyolult lenne mint a kvantummechanika. Inkább egyszerű és kiszámítható, mint a newtoni fizika, csak oda kell figyelni a szabályokra. Csak körül kell nézni, és elhinni, hogy részei vagyunk egymásnak. Nézem kollégáimat és arra gondolok,hogy ha végre kisüt a nap és felmelegszik az idő, talán őket is meghívom a kertembe.” 

(Havas Juli: Nincs Hold, ha nem nézed)

A járvány mindannyiunk életébe különös, nehéz időszakot hozott, s még nehezebb azoknak, akik testközelből tapasztalták meg létezését orvosként vagy betegként. Havas Juli regénye egy orvosnő szempontjából mesél nekünk erről az időszakról, megmutatva, hogy betegként vagy kórházi alkalmazottként, de egyformán súlyos traumákat hozott ez az időszak. A járvány háttere előtt pedig egy fiatal nő felnövekedése, magára találása is zajlik.

A regény számomra mindenekfelett az emberi kapcsolatokról szól, egy romboló, rabul ejtő kapcsolatról és olyanokról, amelyek segítik az ebből való kilépést. Barátok, család, ismerősök, kollégák. Közösségek, amelyekhez tartozunk. Talán semmi nem segített annyira felismernünk és megbecsülnünk ezeket az őszinte kapcsolatokat, mint az az időszak, amikor közösségben csak korlátozottan létezhettünk, s szembe kellett néznünk a számunkra fontosak elvesztésével is. S azzal is, hogy nemcsak mások, hanem saját életünkért is felelősek vagyunk.