Az olvasás, az irodalom mindig kitüntetett helyet kapott az életemben.
’Főállású’ hivatásom az iskolához köt. A tanár-lét sokszínűségét, édességét és nehézségeit: faluban és városban, általános iskolában és középiskolában is megtapasztaltam, különböző családi hátterű, korú diákok tanára, és mozgalmas, nyüzsgő tanárközösségek tagja lehettem rövidebb-hosszabb időre. Mindegyikben megcsillant valami olyan kincs, emlék, tapasztalat, érzelem, amit magammal vihettem és alakulhattam, gazdagodhattam általa. A szakmám iránti szeretet, elhivatottság motivált arra is, hogy mentorpedagógus lettem, s igazán ekkor kerültem szembe a kérdéssel is: mitől jó a jó tanár? Talán attól (is), hogy személyisége kiegyensúlyozott, s hogy empátiával, bizalommal fordul a diákjai felé. S ehhez szüksége van önismeretre.
Így találtam rá a biblioterápiára,
ahol a számomra oly kedves irodalom válik nagyon személyessé, közelivé, amely segít megtalálni önmagunkat, felismerni problémáinkat, oldani félelmeinket, megerősíteni szándékainkat: tükröt tart, segít, vigasztal, vagy velünk lelkendezik, ha épp úgy adódik. A Pécsi Tudományegyetemen végzett képzés során pedig sokkal messzebbre került az én látóhatárom is: nem kizárólag csak a diákoknak, tanároknak vagy pedagógusjelölteknek jelenthet ez segítséget, alkalmat önmaguk megismerésére, hanem mindenkinek. Így kezdtem irodalomterápiás foglalkozásokat szervezni különböző témákban és célcsoportoknak.
Meseterápiával
az egyetemi képzésem alatt találkoztam, s azonnal elvarázsolt sajátos hangulata, hatása, eszközrendszere, s mivel szerettem volna, ha ezt megoszthatom másokkal is, így az intermodális mesepszichológia módszerét választva ebben is képeztem magam, így ma már kifejezetten magyar népmesékkel dolgozó csoportokat is kínálok.
Az első önállóan vezetett vizsgacsoportomat 2021 tavaszán az éppen érvényben lévő járványkorlátozások miatt online csoportként indítottam el, így a virtuális térben tartott foglalkozások csínjával-bínjával azonnal meg kellett ismerkednem, s ma már úgy látom, a jelenléti csoportok mellett ez is érdekes és értékes működési mód lehet. Elérhetővé teszi az irodalomterápia élményét olyanoknak is, akik fizikailag távol vannak, s másképpen nem nyílna lehetőségük a részvételre.
Mindenkinek szüksége van közösségekre, ahová tartozik. Pedagógus vagyok, tanárként dolgozom ma is, ezért a csoportok szervezésekor mindig igyekszem nyújtani olyan szupervíziós-önismereti jellegű alkalmakat, ahol ők találják meg a nekik fontos témákat, mentális támogatást, segítséget. Irodalomterapeutaként pedig más szakmai közösségekhez is tartozom, ezek különösen fontosak, hiszen alkalmat adnak a szakmai fejlődésre, kapcsolattartásra. A Magyar Irodalomterápiás Társaság tagja vagyok, és részt veszek az MRSZE Intermodális Mesepszichológia munkacsoportjának tevékenységeiben.
Mindig is hittem, tudtam, hogy olvasni jó. Egy jól megválasztott szöveggel könnyebben vagy nehezebben, de utat találhatunk önmagunkhoz és másokhoz, a világhoz, hogy aztán abban harmonikus módon tudjunk létezni, megélni örömet és méltó módon viselni a fájdalmat. Ebben, ehhez szeretnék most már terapeutaként is segítséget nyújtani, hadd kerüljünk ”Egy szöveggel közelebb”.
