
Múlt héten különleges két napot töltöttem el Budapesten számtalan európai kollégám között. A Magyar Irodalomterápiás Társaság szervezésében gyűltek össze Európa különböző országaiből az irodalomterápiával foglalkozó szakemberek. Az előadások és workshopok párhuzamosan, több helyszínen is folytak, nagyon gazdag kínálatot adva, így az első dilemma már hetekkel az esemény előtt felbukkant: melyiket is válasszam? Most igazán sokat segített volna nekem is egy időnyerő. 🙂
„…we do not feel at home
in our interpretations of the world”(Rainer Maria Rilke: Duino Elegies, 1stelegie, trans. Martyn Crucefix)
Az angol nyelvű konferencia előadói és résztvevői között valóban a szakma színe-java jelent meg: Finnország, ahol az első irodalomterápiával foglalkozó szervezet indult nem is olyan régen, 1981-ben, Olaszország, az Egyesült Királyság, Írország, Lengyelország, Szlovákia, Litvánia, Törökország, Görögország, Portugália, Ausztria, Németország, Horvátország, Svédország, Csehország, Észtország, Norvégia, Románia, Belgium, Málta, Hollandia, Franciaország és Izrael is képviseltette magát. A legjobb szakembereket hallgatni valóban élmény volt, ráadásul felért egy nagyon komoly szakmai továbbképzéssel is.
Különös figyelemmel vártam a saját szakterületem, a pedagógusok, az iskolai munka kapcsán elhangzó előadásokat, és nagy öröm volt új ötleteket kapni, megerősítést nyerni és látni, hogy több országban többen vagyunk elhivatottak ezügyben… talán egyszer majd megkapjuk a szükséges figyelmet, támogatást.
Felfedeztem azonban új területeket is, például a klímaszorongás kapcsán szerveződő csoportok munkáját bemutató workshopon, melyet Helena Brooms svéd irodalomterapeuta tartott, vagy William Sieghart elődadását hallgatva, melynek címe „Poetry Pharmacy”. A nők saját testükhöz való viszonyáról egy iráni, jelenleg Csehországban élő irodalomterapeuta, pszichológus, Somayeh McKian, tartott nagy hatású előadást. Irodalomtanári szívemet is megdobogtatta Hamvas Péter előadása, a Tolsztoj-terápia… tényleg, dolgozhatnék én is orosz irodalmi szövegekkel, olyan gazdag, színes szövegek ezek!
És természetesen a finn előadók, Päivi Kosonen, Johanna Holopainen és Mervi Nyfors, akik rákbetegekkel végzett munkájuk tapasztalatait osztották meg. Előadásaikat hallgatva, e nehéz területen végzett munkájukat megismerve, fontosságát átérezve egészen különleges atmoszféra alakult ki a teremben, azt hiszem, minden jelenlévő számára érezhetővé vált ez a kapcsolódás, erős pillanat.
Az egyik előadó kezdte előadását azzal a megjegyzéssel: Örülök, hogy itt lehetek, hiszen még sosem láttam ennyi hús-vér irodalomterapeutát egy helyen… Csatlakozom én is: öröm volt, gazdagító tapasztalat, különleges élmény. Jó itt, az irodalomterapeuták között lenni.